Élet s művészet a Mecsek mélyén
Székesfehérvárról Belgiumba. Belgiumból Budapestre. Budapestről jurtába. Jurtából Dániába. Dániából Berlinbe. Berlinből Budapestre. Budapestről a Mecsekbe.
Eddigi életem címszavakban.
Sokan kérdezik: nem nagy váltás a fővárosból egy húsz fős falucskába költözni, ahol még térerő sincs? Nem hiányzik a nyüzsgés, a civilizáció impulzusai, az emberek, a kényelem?
Szerencsénk van: egy olyan időszakban költöztünk ide, amikor amúgy is kirakták a világ zsibongó boltjának kirakatába a ZÁRVA táblát. Kényelem? Van. Van forrásvíz, cserépkályha, télire befőzött lecsó és medvehagyma pesto. Ja, és internet. Munka? Online. Az élet? Csodás. Mi hiányzik legjobban? A tangó.
De milyen is valójában egy erdőmélyi faluban élni és alkotni?
Milyen ízű a levegő, milyen illatú a természet, milyen meglepetésekkel szolgál ez a kis eldugott hely, még több mint tizenöt év ismeretség után is?
Hogyan mélyül el a világ e szegletével folytatott, epizodikus flörtöm elkötelezett szerelmi viszonnyá?
Négy évszak, tizenkét hónap, tizenkét esszé. Színes-szagos sziporkák, élménymorzsák természetközeli mindennapjaimból. Szeretettel osztom meg veletek.
Mezítlábas történetek 